A következő oldalakon a régi fényreklámokkal találkozhat az olvasó. Először 2006 végére készült el ez a gyűjtemény, körülbelül 500 képpel. 2009-ben újraszerkesztettem az oldalakat, kb. 400 új képpel bővítve az anyagot. Azóta eltelt majdnem négy évben ismét sok új (régi) képet sikerült szereznem, elsősorban a Fortepan képgyűjteményből, úgyhogy 2012 végén elérkezett az idő, hogy újra frissítsem az oldalakat. Ismét kb. 400 új kép került fel, ebből úgy 240 a Fortepan-ról. A témakör területi határai pedig már nem szigorúan Budapestre korlátozódnak, hiszen a vidéki városokban is elterjed volt a neonfelirat, ezért vidéki, sőt, néhány külföldi képpel is bővült az oldal.


Tartalom:


  • Bevezető

  • Budapesti utcaképek a neonfények aranykorából

  • A budapesti neonreklámok története

  • A neoncsövek technikája

  • Az üzletek neonfeliratai

  • Fodrász, Gyógyszertár, Totó-Lottó, Biztosítás, OTP

  • Éttermek, szállodák, mozik és egyéb szórakozóhelyek, valamint a gyárak és a cégreklámok

  • Budapesti neonfények filmekben

  • Séta a Rákóczi úton

  • Vidéki neonfeliratok

  • Új neonok



  • Bevezető


    Neonfényes Budapest
    Oly csodás, ha jön az est
    Ha kigyúl ezernyi fény
    Szinte égi tünemény
    Ez a színes látomás ...

       ...énekelte Németh Lehel. Nos az ezernyi fénnyel még nem is lenne baj, de a színes látomás már a múlté. Sajnos a színes neonreklámok ma már nem, vagy csak alig néhány helyen tündökölnek, a közvilágítás pedig az utóbbi harminc évben igen megerősödött. Általában erős narancssárga fény árasztja el közterületeinket a nátriumgőz lámpák által. Ez az egyébként nagyon hasznos világítás sajnos elnyomja az egyéb, reklám vagy díszítő célú világítóeszközök fényét.
       A színes ragyogás eltűnéséhez persze nem csak a közvilágítás, hanem a technológia és a politikai-gazdasági rendszer megváltozása is hozzájárult. A gazdasági változások hatása nyilvánvaló: a régi reklámot fenntartó cégek nagy része megszűnt, nem akarja fenntartani a megörökölt neonreklámot, mert az semmilyen üzleti hasznot nem hoz. Aki pedig hirdetni akar, az nem hosszú évekre gondol -ami alatt egy ilyen beruházás talán megtérülne-, hanem egy-két hetes, maximum néhány hónapos kampányra, ami után nincs értelme a hirdetés fenntartásának. Így aztán elszaporodóban vannak fényreklámok helyett a háztetőre szerelt óriásplakátok. A politikai változások eredménye pedig, hogy immáron a mi kis demokráciánkban mindenkinek számít a szava, leginkább azoknak, akik nem akarnak valamit. Budapest összes kerületében, terén, utcáján mindig akad lakó, akit zavarnak a villódzó neonok, és sikerrel akadályozzák meg a színes ragyogást.
       A mai multinacionális vállalatok elsősorban abban érdekeltek, hogy üzeneteik-kampányaik gyorsan megjelenjenek, illetve cserélődjenek. Mivel a neonreklám költséges dolog, ezért csak a legstabilabb márkák és cégek engedhetik meg maguknak az ilyesmit. De nekik sincs egyszerű helyzetük, ugyanis a fővárosban egy 1998-as közgyűlési rendelet, a Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzat (BVKSZ) szerint épületek tetőzetén a hirdetési berendezések, reklámhordozók csak úgy helyezkedhetnek el, hogy a "nappali, illetőleg éjszakai városképet ne zavarják". Ez a megfogalmazás amellett, hogy szubjektív, még paradox is, hiszen a reklám akkor funkcionál, ha figyelemfelhívó. Ugyancsak a BVKSZ rendelkezik arról, hogy a világörökség területén, a Duna partjain és a Duna felé forduló épületek tetőzetén, oromfalain fényreklám nem helyezhető el.
       Sokan kötik össze gondolataikban a szocializmust, és a fényreklámokat, mondván: a neon fényreklám csak a Kádár-rendszer propagandájának része. Ebből annyi mindenképpen igaz, hogy a szocializmus hiánygazdaságában általában a reklám elég nehezen indokolható dolog volt. De a sokféle reklámeszközből éppen a fényreklámot vádolni propagandával, súlyos tévedés lenne, egyrészt azért, mert ez csak véletlen egybeesés, más országokban is divat volt akkoriban ez a technika, másrészt pedig a neonfényeknek a nagyobb része azért mégiscsak üzletek portáljai felett világított, tájékoztatást adva. És nem biztos, hogy azok a tetőreklámok, amelyek nem a fogyasztót szólították meg, hanem az embert, mind feleslegesek voltak. Voltak közöttük olyan örök igazságok, amelyek ma is érvényesek, csak ma már nem 'trendi' ilyen dolgokról beszélni, illetve nincs pénz a társadalmi célú reklámra. Úgy tűnik, a 70-es évek volt a magyar neonfények aranykora. Egy működő gazdaság reklámjait, amint elvesztették érvényességüket, kidobták, míg nálunk a neonreklámok évtizedekig közvetítették a néha abszurd üzeneteket. Aztán, a rendszerváltás után a neoncsövekben szép lassan kihunytak a fények, az üvegcsövek összetörtek, a lassan életveszélyessé váló darabokat a 90-es évek végétől elkezdték eltávolítani. Új tető, vagy homlokzati fényreklámok pedig csak 2005-2006 tájékán kezdenek lassan megjelenni. Az elmúlt két évben szerencsére egyértelműen szaporodnak a neonfeliratok. Bár az sajnos kizárt, hogy újra olyan arányban határoznák meg az esti városképet, mint a 60-as, 70-es években. Arra is lehet látni már jópát példát, hogy bizony tökéletesen működő, néhány éves fényreklámok tűnnek el, mert a tulajdonosnak már nincs rá szüksége, vagy a cég nevet, vagy arculatot váltott.
       Mivel régóta érdekel a városi közlekedés, sok ezernyi régi képet láttam már főleg villamosokról, buszokról, trolikról, és fontosabb közlekedési csomópontokról. Egy idő után érdekesebb lett számomra a háttér, mint a fő téma, és rengeteg régi üzletet, feliratot, cégért (logót) és fényreklámot fedeztem fel a járművek mögött. Később keresni kezdtem az utcákon is a régi fényreklámok még fellelhető példányait, nagyon sokat sikerült lefényképeznem, de van néhány olyan kép, amelyet -bár még talán lefényképezhetném magam is- de egyszerűbb volt az Internetről lementeni és felhasználni. Kaptam más hasonló érdeklődésű emberektől is képet (ezúton is köszönet!), és régi városképgyűjteményekben, képeslapokon is található sok témába vágó felvétel. A legérdekesebb forrás ezek mellett a régi magyar filmek utcajelenetei, akár játékfilmek, akár dokumentumfilmek, vagy híradóriportok legyenek azok.

       Jó szórakozást a következő oldalakhoz!


    Tovább a következő részhez:
    Budapesti utcaképek a neonfények aranykorából, a 70-es évek második feléből




    Mindenféle megjegyzést, kiegészítést, pontosítást szívesen fogadok.
    Ha valakinek vannak olyan képei, ami a 60-as, 70-es 80-as évek budapesti utcáit ábrázolja, ahol a korra jellemző épületek, járművek, üzletek, feliratok, hirdetések, utcaberendezések, vagy emberek láthatóak, és megosztaná másokkal, kérem küldje el.
    E-mail cím a főoldalon található. Köszönöm.


    Képek készítői:
    Saját fotózás mellett Balogh Tamás, Póla Gergely, Varró Zsófia, Szatmári Ádám, Varga Ákos Endre, Szigeti Dániel, Vincze Gyula, Tim Boric, Heinz Heider, Friedrich Haselberger, Leroy W. Demery, Gordon Stewart, Rob McCaffery, Henrik Boye, és mások, valamint egyéb Internetes források, elsősorban a Fortepan képgyűjtemény. (Aki a képét esetleg felismeri, és a felsorolásból a neve kimaradt, szóljon)

    Felhasznált irodalom: Bodrogi Tibor SIGN-Magazin részére készített cikkei.



    Linkek:

    Neonbarátok oldala: Neonmentők
    Neongyártók oldalai: Alustart, Neoncolor, Napneon,
    További neonos linkek a neon.lap.hu-n

    Régi képeslapok Magyarországról: Képeslapmúzeum
    Megszűntetett villamosvonalak: Elveszett sínek
    Magyarországi villamosok: villamosok.hu





    Vissza a főoldalra